Elmerülni a digitális óceánban…

„ Egy kicsit olyan ez, mint egy belső napló, egy életforma, amelyben állandó kiállítási lehetőséggé alakult át számomra a világháló.” Horkay István képzőművész

Ha létezik internetes művészkarrier, akkor az talán olyan, mint Horkay István képzőművész élete. Számára teljesen mindegy, hogy éppen hol jár a világban, mindenhol otthon van, csak legyen vele a laptopja vagy az ipad-je. Szinte nem telik el egyetlen nap sem úgy, hogy ne kerüljön fel egy újabb kollázsos fotó átirata, vagy egy újabb plakátja a világhálóra. Itt talált rá a Prospero könyveinek rendezője, a teátrális megoldások iránt vonzódó Peter Greenaway is, akinek megtetszett Horkay finoman kódolt vizuális világa. Greenaway akkoriban éppen a 20. század digitális enciklopédiáján dolgozott Amsterdamban, mondván a mozi már úgyis halott. Ebbe a világot átszövő, folyton alakuló multimédiás projektbe hívta meg alkotótársnak Horkayt. Azóta is tartó munkakapcsolatukat egyfajta improvízatív feszültség jellemezi, a festőművész ugyanis a saját útját járja. Legismertebb közös munkájuk a Tulse Luper Suitcases (Tulse Luper bőröndjei) című monumentális multimédiás alkotás.

Horkayt a létrehozás öröme és a megmutatás szabadsága vonzza, és az, ahogy erre az emberek reagálnak. Másodpercek alatt el tud merülni a digitális óceánban, szétszedi, újra gondolja, és egy látványos, sokrétegű történetként vagy akár plakátként az orrunk alá nyomja, hogy gondolkodjunk egy kicsit mi is. Nála egy kép több száz rétegből tevődik össze, kultúrtörténeti, irodalmi, festészeti, zenei és személyes élményekből. Ezek voltaképpen kódok, egymásra halmozott információk, amelyek aztán megmozdulnak. Sok-sok évvel ezelőtt egyszer ezt mondta nekem: „Nézd… én reggel kinyitom a szemem és már on -line vagyok!” Tanúsíthatom, ez ma sincs másként…

Medvedt Yvette portrébeszélgetése Horkay István képzőművésszel, grafikussal és filmrendezővel a Civil Rádióban.