Valami megváltozott a festészetében, mert a finom színes ceruzarajzos vonalakból és egy centiméteres négyzetrácsokból szisztematikusan felépülő képei, melyeket egyszerre emleget ’óceánként’ és ’börtönként’, — a kérdés csak az, hogy mi hol állunk a térben a képhez képest -egy időre háttérbe kerültek. Talán nem véglegesen, de ezt még lebegteti… Ami most van, megtartva a vonalakat, bár már lazábban, egyáltalán nem precízen meghúzva azokat, az valami egészen más és mégsem. Megváltozott a struktúra az egymáshoz illesztett képdarabokkal, és a történetük sem záródik le, ugyanis bármikor bármerre tovább terjeszkedhetnének, csak legyen elég falfelület. Ami pedig a falat illeti, az amúgy is fókuszban van a festőnél, de hogy miért, az hamarosan kiderül.

Már egy órája beszélgetünk Tamással, amikor nyílik a galéria ajtaja, és belép Hegyi Lóránd művészettörténész, — ki tudja éppen honnan érkezett néhány napja, talán éppen az olaszországi Torre Pellice-ből — én pedig azonnal nyomok egy pause gombot a riportermagnón. Szuper pillanat ez, jó régen találkoztunk, talán még Velencében. Tamás rögtönzött tárlatvezetésbe kezd, a társasághoz pedig csatlakozik Gábor Áron képzőművész is, akinek most nyílt kiállítása az acb Galériában. Egyáltalán nem bántam ezt az interjúmegszakítást, de persze Tamással ott folytattuk, ahol előtte abba hagytuk.

Beszélgetés Jovanovics Tamás festőművésszel. (elhangzott a Civil Rádió Net 117 perc c. műsorában)

Jovanovics Tamás portré | fotó | Manchin Miriam

apropó: Határtalan esetek (Halmozott festmények) | Einspach & Czapolai Fine Art https://www.einspach.com/