A 2001-es népszámlálás során 6641-en válaszolták azt Burgenlandban, hogy a mindennapi kommunikációban használják a magyar nyelvet. Ennél frissebb adatok sajnos nem állnak a rendelkezésünkre, mert a 2011-es népszámláláskor sem a nemzeti hovatartozásra, sem az anyanyelvre vagy mindennapokban használt köznyelvre nem kérdeztek rá. Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy jóval magasabb azoknak a burganlandiaknak a száma, akik kötődnek a magyar nyelvhez és kultúrához, például mert a nagyszüleik még beszéltek magyarul (is), de a nyelv aztán az idők során kikopott a család életéből. Bár az 1994-es Burgenlandi kisebbségi iskolatörvény lehetővé teszi az oktatási rendszer különböző szintjein a magyar-német kétnyelvű vagy a magyar nyelvű oktatást, például a Felsőőri Kétnyelvü Szövetségi Reálgimnáziumban, kérdés, hogy a burgenlandi magyarság mennyire él a jogszabályok által biztosított lehetőségekkel.

Hogy lehet meggyőzni a mai szülőket arról, hogy a magyar-német (vagy horvát-német) kéttannyelvű gimnáziumba irassák a gyerekeiket? Meg tud valaki úgy is tanulni magyarul, ha a szülei nem beszélik (jól) a nyelvet, és otthon nem tudnak segíteni neki? Miért lehet érdemes nem magyar származású osztrákként is megismerni a szomszédos ország nyelvét?

A podcast második részében Anna Zsótér Irisszel, a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Reálgimnázium igazgatónőjével, Somogyi Attilával, a Magyar Népcsoporttanács elnökével és a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolájának elnökével, Pathy Lívia nyugalmazott magyartanárral és szakfelügyelővel, valamint Benkö Anikoval, a Burgenlandi Iparszövetség ügyvezetőjével beszélgetett.

Érdemes még Burgenlandban felkarolni és továbbadni nagyszüleink nyelvét, ami – nem mellesleg – egy szomszédos ország nyelve is? Hallgassátok meg a beszélgetést, és mondjátok meg Ti magatok!