„ Ahogy én festek, az véres munka. Ahol vér foly, ott sebnek kell lennie. Vérzek én is, akit festek, az is érzi, hogy megvágták. Csak az igazak és bolondok maradtak a barátaim, mert ők tudják: nem azt csinálom, amit akarok, hanem tudom akarni, amit akarok csinálni.” Tihanyi Lajos
Párizs, 1938. A Père-Lachaise temetőben Károlyi Mihály és a francia szürrealista költő, Robert Desnos búcsúztatja Tihanyi Lajost. A festőművész három párizsi barátja, Brassaï (Halász Gyula), Ervin Marton fotóművész és festő Jacques de la Frégonnière elhatározzák, hogy egyben tartják – egymás között szétosztva – a Tihanyi-életművet, azzal a valamikori céllal, hogy hazakerüljön Magyarországra. A leplombált kamion Tihanyi alkotásaival 1970-ben lépi át a határt, a sofőrülés alatt egy, az átvételi listán nem szereplő rejtélyes ládával együtt…
Beszélgetés Gergely Mariann művészettörténésszel, a kiállítás kurátorával. (elhangzott a Civil Rádió Net 117 perc c. műsorában)
apropó: Tihanyi 140 | Tihanyi Lajos (1855-1938) életmű-kiállítás | Magyar Nemzeti Galéria | 2026. február 15.
#medvedtyvette ©











