Budapest a festők szemével

Eddig kétszer láttam ezt a kiállítást, de érzem, hogy érik a harmadik alkalom. Húz magához, olyan, mint egy letehetetlen könyv, és valószínűleg „fel leszek háborodva”, hogy miért van már vége. Sokféleképpen lehet szeretni Budapestet, de ahogyan Mácsai István megírta ezt a várost, abban minden benne van.

„A város tüneményesen szép, elhanyagoltsága dacára. (Mert még mindig szánalmasan elhanyagolt. Alig tudok úgy megállni a legexponáltabb helyeken, hogy valami romhalmaz, szemét, ócskaság a képbe ne kerüljön…) A Lánchídon állva, a Gellérthegy felé fordulva, a hevesen fújó déli szélben, a zölden kavargó vízben, s kürtölő hajókban a szépségnek igazi ősi-egyszerű támadása éri az embert. Isteni (lehetne) ez a város. Ez a Duna-part példátlan a világon.”   Mácsai István naplója, 1960. augusztus 13.

Beszélgetőtárs: Molnos Péter művészettörténész (elhangzott a Civil Rádió 117 perc c. műsorában)

apropó: Budapest a festők szemével | Kieselbach Galéria | 2026. július 12-ig

#yvettemedvedt ©