„Szabadságot akarunk!” – egy elveszett történelmi pillanat Kolozsváron

Podcast
BEKAPCS 2.0
  • Kolozsvár
    09:49
audio
13:15 Min.
„Nem tudják, hova forduljanak” – ezért készült el az első magyar demenciatérkép
audio
09:39 Min.
„Aki tenni akar, tanulnia is kell” – közösségszervező képzést indítanak civileknek
audio
10:11 Min.
„Akik gyógyítanak, maguk sincsenek jól” – ezért indult el az Aktív Kórházak program
audio
10:13 Min.
„Eltűnik egy darab az erdőből” – miért veszélyes a tarvágás a klímaválság idején?
audio
11:03 Min.
„Ez inkább befektetés, mint otthonteremtés” – miért nem oldja meg az új támogatás a lakhatási válságot?
audio
08:01 Min.
„Olyan szaga van, mint egy fénymásolószobának” – így mérgez minket a nyári ózon a városokban
audio
11:15 Min.
„Ez nálunk még nincs” – konferenciát szerveznek az inkluzív oktatás hiányáról Magyarországon
audio
08:39 Min.
„Gilisztasimogató és mentett ebéd” – így csinálnak fesztivált a komposztból Budapesten
audio
15:26 Min.
„Nem betegség, hanem tabu” – miért nem beszélünk a demenciáról?
audio
12:58 Min.
„Nem a boltban, hanem egymástól vásárolnak” – új élet költözik a zalai falvakba

Hiába gyűlt össze több tízezer ember 1918 decemberében Kolozsváron, hogy tiltakozzon Erdély Romániához csatolása ellen, a történelem menetét már nem ők irányították. A döntést nem a tömeg, hanem a hadseregek és a nagyhatalmak hozták meg.

„Jöjjetek el erdély magyarjai vasárnapra… hogy százezer magyar torokkal kiáltsuk ki az egész világnak, hogy mi igazságot és szabadságot akarunk.” – ezzel a felhívással hívta össze az Ellenzék napilap az erdélyi magyarokat 1918. december 22-ére Kolozsvárra.

A történet ma már inkább emlékezetpolitikai epizódnak tűnik, de akkor sokak számára valódi remény volt: hogy még lehet beleszólásuk Erdély sorsába.

A kolozsvári tömeg kiáltása így megmaradt annak, ami volt: erős, de végül hatástalan jelzés a történelem sodrában.

Schreibe einen Kommentar