“Szabadságot akarunk!” – egy elveszett történelmi pillanat Kolozsváron

Подкаст
BEKAPCS 2.0
  • Kolozsvár
    09:49
audio
15:36 хв.
Parasztszalon Ravazdon – ahol a helyi történetek életre kelnek
audio
13:35 хв.
Klímahackathon – ötletekből megoldások egy nap alatt
audio
09:54 хв.
Együtt a gyerekekért – szülők és pedagógusok közös tere
audio
11:52 хв.
101 kérdés az önkéntességről – mit jelent ma segíteni?
audio
12:24 хв.
Patakparti pikniktől a közösségi összefogásig – egy solymári történet
audio
07:21 хв.
Számít, ki meséli el – 15 éves az Uccu Alapítvány
audio
06:55 хв.
50 éves toronyház – amikor egy lakóépület kulturális ikonná válik
audio
08:49 хв.
Számít a hangod – mit akarnak valójában a fiatalok?
audio
05:59 хв.
Mi marad a természetből? – biodiverzitás a városainkban
audio
06:54 хв.
Tanulni a közéletről – képzések, amelyek valódi cselekvésre készítenek

Hiába gyűlt össze több tízezer ember 1918 decemberében Kolozsváron, hogy tiltakozzon Erdély Romániához csatolása ellen, a történelem menetét már nem ők irányították. A döntést nem a tömeg, hanem a hadseregek és a nagyhatalmak hozták meg.

„Jöjjetek el erdély magyarjai vasárnapra… hogy százezer magyar torokkal kiáltsuk ki az egész világnak, hogy mi igazságot és szabadságot akarunk.” – ezzel a felhívással hívta össze az Ellenzék napilap az erdélyi magyarokat 1918. december 22-ére Kolozsvárra.

A történet ma már inkább emlékezetpolitikai epizódnak tűnik, de akkor sokak számára valódi remény volt: hogy még lehet beleszólásuk Erdély sorsába.

A kolozsvári tömeg kiáltása így megmaradt annak, ami volt: erős, de végül hatástalan jelzés a történelem sodrában.

Залишити коментар