„A zenéket kik csinálják és a szövegeket kik csinálják nálatok? – A szövegeket én szoktam írni. Attól függően, hogy éppen mi befolyásolt, meg az, ami körülvesz engem. És a zenét, annak a gitártémának az alapját szoktam én írni, és akkor azt elviszem próbára és megmutatom a srácoknak. És azon, amit én csináltam, azon alakítunk közösen. Szóval itt nem arról van szó, hogy én írom a számokat, hanem arról, hogy a szöveget és az alapot én írom. A számokat közösen csináljuk meg. És ilyenkor ettől lesz eredeti, egyedi a zenekar. Mindenki beletesz mindent. És ettől lesz közös. Olyan, mintha a saját életünk lenne. – Az van úgy, hogy a szövegnek ilyenkor az a mondata az enyém, az a része az enyém, az a szó az enyém? Így is működik a dolog? Vagy ezt nem is vizsgáljátok? – Hát így én még nem néztem a dolgot. … – Miről szól a szöveg általában? – Nagyon változatos például. … Van, ami a szerelemről, nyilván.  … Szólnak még az ifjúságról, hogy manapság milyenek a fiatalok, akik körül vesznek minket. Milyenek a barátaink és ezt mi hogyan látjuk. Szóval nem akarunk olyan dolgokról írni, amik nem vesznek körül minket. … Nem vagyunk romantikus hajóúton. Olyan dolgokról próbálunk írni, ami személyes…”
„Vannak olyan számok, amik arról szólnak, hogy mi hogy látjuk a jövőt. Hogy mi az, ami biztos és mi, ami kétségbe vonható. … A dalszövegek arról szólnak, hogy mennyire nincs lehetőségünk arra, hogy érvényesüljünk, szóval hogy kik vagyunk mi ahhoz, hogy emberek elé állhassunk. Van egy szám, ami erről szól.”
„…átalakult az egész életük. Miközben középiskolába járnak. És engem pont az foglalkoztat, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a mindennapos élettel. Mert legyünk nagyon őszinték, egy teljes koncentrációt igényel ez a zenekar. Ugyanakkor van kötelezettségetek is, és van a családdal is egy csomó feladat. Érdekel ez a teherviselő képessége a zenekarnak. – Ez azért nem egy teher nekünk, mert nagyon szeretjük csinálni. Ha most egy katonatábor lenne, ami olyan lenne, hogy minden után kellene mennünk, és le kellene nyomnunk egy csomó fekvőt. az nagyon nehéz lenne. De nagyon élvezzük az egészet, nagyon könnyű egyeztetni a mindennapokkal. Mert mindenki arra számíthat, amit nagyon szeret csinálni, és mi ezt szeretjük csinálni. Szerintem nem annyira összeegyeztethetetlen. – Meg egy próbának elég jó a hangulata, egy kisebb fajta házibuli…”
Kitérő vagy egy karrier kezdete. The Adolescens zenekar tagjaival, Chezan Andrással és Vidákovich Jánossal a Civil Rádióban 2012. április elején beszélgettünk.