„Ahonnan indult mindez…, a Civil Művek az ugyebár alapvetően egy művészet nyelvén fogalmazó egyesület, akik főként társadalmi problémákra próbálják felhívni a figyelmet. Ennek van egy erős filmes vonulata, amelyet Takács Mária rendező vezet, és ők találták ki, hogy Magyarországon is érdemes lenne csinálni ilyen What would do you do? filmeket. Milyet? – What would do you do? Főképp Angliában már ez nagyon… Angliában, Amerikában már ez nagyon bevett műfaj. Csinálnak olyan jeleneteket, aminél kíváncsiak… ez egyfajta társadalomkutatási módszer. Kíváncsiak rá, hogy hogyan reagál a környezetben lévő ember. És csináltak öt ilyen kisfilmet, akkor is egy pályázati keretből. Megszületett ez az öt kisfilm, és aztán egy másfél évvel később született meg a gondolat, hogy érdemes lenne egy pedagógiai programot is csatolni. – Ez nekem teljesen új. Tehát előtte megszületett ez az öt film, amiről, szerintem, beszélnünk is kellene, és erre épült egy program. Ugye erről szólt a pályázat? – Így van. – De ez még nem is az a program, amiről most beszélgetni fogunk. Hanem annak van egy még korábbi verziója. Azt egy másik kolléganővel csináltam, a Kövesi Györgyivel. Az még egyalkalmas foglalkozások formájában valósult meg. Volt kilencven perc, kilencven perc erejéig találkoztunk egy osztállyal, megmutattuk ezt a filmet. És aztán annak kapcsán játszottunk és beszélgettünk a film által felvetett témáról. – Akkor összerakom ezt a dolgot: tehát az öt filmre épül egy pedagógiai program gyakorlatilag iskolásoknak, középiskolásoknak. -Igen. – Mert? Miért? – Ágnes? – Azon gondolkodtam, hogy az első körben azt értettem, Te mit ennél?  Ez is egy nagyon fontos kérdés. Mert éppen nagyon éhes vagyok… – Igen, igen. A hangsúlyt rossz helyre tettem… de az azért mégiscsak fontosabb, hogy mit tennél, ha? És akkor itt számtalan mondatbefejezés következhet. Ugyanis a hétköznapjaink során olyan helyzetekbe kerülünk utcán, nyílt tereken, egyéb kapcsolatainkban, amikor a válaszaink így elvileg megvannak, ha így nekünk szegezné valaki, hogy te mit tennél, ha összeesne melletted valaki az utcán. Akkor azért minden épeszű embernek van egy nagyon pozitív válasza, hogy természetesen segítenék. Ugyanakkor mikor bekerülünk valóságosan egy ilyen helyzetbe, hát azért… azt gondolom, hogy ezek az önmagunknak adott nagyon pozitív, és önmagunkról pozitív képet kialakító válaszok igencsak megkérdőjeleződnek.”
Bakonyvári L. Ágnessel és Márton Gábor Csabával, a Civil Művek Közművelődési Egyesület két képviselőjével a társadalmi környezetszennyezésről, és a fiatalok szociális érzékenyítésére és cselekvési lehetőségeik mozgósítására szolgáló programról 2014. március elején a Civil Rádióban beszélgettünk.