A kommunikációs szakemberek azt szokták mondani, hogy egy buborékban élünk. És ezen a buborékon nemcsak a világnézetet érti a szerző, hanem elvárásokat is, hogy megértsük, kik vagyunk, hol tartunk, és hogyan képzeljük el a jövőnket. A fejünkben pedig folytatólagos „mozi” megy minderről. Sokféle mozi van. Van gyerekkori álom, jobbá teszem a világot, egy lúzer vagyok, aki nem tud kiállni magáért, szuper anya vagyok, aki mindig tettre kész. Ezek az énképek történetekké, narratívákká szerveződnek a fejünkben. Néha akadályoznak, néha biztonságot adnak. Pont mikor olvastam a könyvet, egy barátnőmnek írtam biztatóul ezt: A fejünkben futó folytatólagos történeteket elemzi, magyarázza, kategorizálja. Vannak jó végű és nem jó végű narratívák a fejünkben. Elképzelünk helyzeteket, ami az életünk eseményének folytatása, alternatívája. Előre lejátszódik a fejünkben a dráma vagy a vígjáték. Neked most valószínűleg a drámai narratívák száguldanak a fejedben. Talán ha kitennéd a fejedben a táblát, hogy a jövő héten folytatjuk, és egy másik moziba vagy sorozatra ülnél be, egy kis levegőhöz jutnál. Megpróbálod? És te?

A Typotex Kiadó adta ki Fritz Breithaupt A narratív agy című munkáját. A fordítóval, Dobosi Beátával beszélgetünk.

A könyvből Pogány György olvasott fel szemelvényt.

Hajós Vera műsora