A Dzsumbujban is felnőttek a gyerekek

Podcast
Kapocs Ifjúságsegítő Magazin
  • A Dzsumbujban is felnőttek a gyerekek
    56:43
audio
56:50 min
A megoldásközpontú tanácsadás gyakorlatáról Gelsei Bernadettel (2015)
audio
53:35 min
Civil drogstratégia készül – Topolánszky Ákossal beszélgettünk (2011)
audio
57:02 min
A jövő tényleg a fiataloké. Fiatalokról és az újságírásról Harle Tamással - 2016
audio
56:49 min
Valahogy mindig volt… Múltba néző az ifjúsági ügyeinkről (2017)
audio
56:07 min
Kicsordult a pohár – beszélgetés Kovács Anett Nórával, első kötetes szerzővel (2012)
audio
1 uren 13 sec
A tapasztalati szakértőkről Gosztonyi Gézával - 2010
audio
56:37 min
A fiatalok nincsenek benne a közgondolkodásban? Az ifjúságügy helyzetéről, napjaink (2015) ifjúságáról
audio
56:21 min
Mivel állunk igazában szemben? Helyzet a kábítószerfogyasztás terén (2016)
audio
1 uren 01:36 min
Kicsit közelebbről a jóvátételi igazságszolgáltatásról (2010)
audio
56:52 min
Mit nem veszünk észre? A nők elleni erőszakról és a bántalmazó kapcsolatokról (2015)

„Dzsumbuj Help. A napokban … fiatalok összeálltak és megpróbálták megidézni azt a 2014-ben megszűnt lakótelepi részt, a Dzsumbujt. Pontosan azért, mert azt próbálták tulajdonképpen visszaidézni, hogy vajon mi történhetett ott és hogy mennyire más ez a világ Dzsumbuj nélkül. Ha jól emlékszem, te is ott voltál. – Igen, ez egy projekt, amit azok a fiatalok elkezdtek tavaly valamikor. Már egy éve, vagy egy picit több is, hogy dolgoznak rajta. És az volt a céljuk, hogy egy ilyen hirhedett szegénytelepet megpróbáljanak élővé tenni. Hogy ne múljon el. Hogy ne gondoljuk, hogy ezek nem voltak, és hogy nincsenek ma is. Hogy megpróbálják vele élővé tenni azt a problémát, a szegénységet, a gyerekszegénységet, de nagyon a saját szemléletükkel. Tehát a mai fiatalok, huszonévesek harminc egy-két évesig bezárólag. Hogy mit gondolnak azokról… Nagyon érdekes…”
Dzsumbuj. Én csak annyit tudok, hogy 1935-ben jött létre és 2015-ben szűnt meg. De ezen kívül, hogy ez micsoda? Nem sokat tudok róla. – 1935-ben építették, nagy szociálpolitikai vívmányként, a nagyon nyomorúságos Mária Valéria és ehhez hasonló nyomortelepeken élők számára. … egy szobák voltak, és azokba három-négy családot is beraktak. Voltak kritériumok, hogy dolgozniuk kellett, legalább valakinek és legalább három gyerekük legyen.  Ezek jól megépített házak voltak tulajdonképpen… nem voltak még közművesítve akkoriban. Aztán ahogy úgy ment az élet előre, meg az idő, meg a technika… közben volt egy világháború… a Dzsumbujnak a képe is változgatott… Mi már nagyon a végén kerültünk oda. Én is Ambrus Pétertől, Szalai Júliától meg elmondásokból értesültem.., meg a lakóktól…”
Kecskés Évával, a Dzsumbuj Help egykori vezetőjével 2017. május végén a Civil Rádióban beszélgettünk.

Plaats een reactie