„Az emberek döntő többsége mégiscsak tanácsokat ad. Mi egymásnak tanácsokat adunk. Üptre mindenki mindenkinek tanácsot ad és rábeszéli, hogy együtt maradjon Mariskával vagy éppen hagyja ott a Mariskát. És csupa ilyen intenzív tanácsadásokról szól a mindennapi életünk. Az legyen liftben, vonaton, akárhol… Ez így megy. – Igen, igen. A hétköznapi életünkben, úgymond laikus önkéntesen megoldom a szomszédom, meg a barátnőm életét: abszolút, hogy megmondjuk a tutit. – Igen. És akkor mitől szakma? – Ez attól szakma, hogy így, ilyen direktbe nem mondjuk meg a tutit. Hanem egész egyszerűen próbálunk kérdésekkel rávezetni, erőforrásokat kiszedni belőled, minden olyan dolgot, amiből majd te szépen magad így rájössz. …Egyetlen egy fontos dolog, amiben hiszünk a megoldásközpontú módszertanban, hogy a kliens, vagy akinek a problémája van, ő a problémájának a legnagyobb tudója.”
„Hogyha valaki elmegy bármilyen szakemberhez, legyen az pszichológus, szociális munkás, addiktológiai konzultáns, vagy szociálpedagógus…, ezer fajtája van ugye a segítő szakemberek végzettségének, hogyha elmegy valaki valakihez, akkor azt történik, hogy először hozza a problémát. És ezzel a problémával kezdenek el dolgozni. Elkezdik boncolgatni. Ez … nagyon régről, az egészségügyről hozódik vissza. Mintegy betegségről beszélünk, diagnosztizáljuk, adunk rá gyógyszert, próbáljuk meggyógyítani. Tehát ezt képezzük le egy ilyen beszélgetés folyamán. Tehát zömmel ezen a tanácsadás módszertanon kívül az összes többi elméletnek a módszertana azok probléma fókuszra mennek rá.”
Még 2015. szeptember végén a Civil Rádióban a megoldásközpontú tanácsadás gyakorlatáról, frissen megjelent könyve kapcsán, Gelsei Bernadettel beszélgettünk.