„Úgy indult ez az egész tervezés, az egész gondolkodás, hogy mindezektől az aktuálpolitikai cselekvésektől, történésektől függetlenül kell valahogyan megszervezni a szakmai civilitást annak érdekében, hogy magasabb identitással, jobb érdekérvényesítéssel, jobb helyzetértelmezéssel, mindenfajta eszköztárakkal próbáljon részt venni… – Miért? Milyenek ezek a civilek? – Hát ezek nagyon sokfajták. A dolgoknak éppen az a lényege, hogy Magyarországon a civilitás még mindig… egy… több szempontból, egyrészt az állam által is nagyon gyenge partnernek minősül, másrészt ők maguk sem hiszik el magukról, hogy elég erősek. Nincsenek is meg azok a kanálisok, azok a csatornák, amelyeken igazi civil érdekek jól tudnának artikulálódni. Ez tehát egy nagy szegénysége ennek az országnak. Nem csoda, történelmi háttere van. Negyvenkilenc, ötven, ötvenegyben megszüntették először az egyházat, majd az összes civilitást Magyarországon. És ez egy elképesztő hiányt jelent. Emlékszem, amikor létrehoztuk a mi egyházi alapú, de önálló szakmai szervezetünket nyolcvanhat nyolcvanhétben, akkor százon aluli bejegyzési számú civil szervezet volt Budapesten. Azóta meg ugye ötven hatvanezer ilyen van. De hát ez még mindig nagyon kevés. Ezek is küszködnek, ezek is alapvetően az állam függvényében vannak, ami egyrészt bizonyos kényelmet jelent, másrészt meg elképesztő veszélyeket jelent. Nincsen igazi tiszta civilitás, viszont van rengeteg kiszolgáltatottság. Nos ebben a helyzetben gondoltuk azt, hogy gondolunk egy nagyot. … Tényleg olyasmire vállalkoztunk, ami valószínűleg meg se fog igazából valósulni, de egy egyedülálló dolog. … azért egyedülálló a dolog, mert még ilyet nem találtunk. Nyomoztuk egész Európában és nincsen ilyen, vagyis az, hogy egy egész ágazathoz tartozó civil szerveződés-világ egy egységes stratégiát próbáljon létrehozni.”
Topolánszky Ákossal a Civil Rádióban még 2011. szeptember elején egy civileknek készülő drogstratégiáról beszélgettünk.