„- Milyen emberek ők? – Pont olyan sokfélék és egyediek, mint bárki más. Vannak bizonyos tipizálható történések az életükben, ami miatt ilyen helyzetbe keveredtek, de ezt is elmondhatnánk más, más életű emberekre is. Sajnos viszonylag sokan régóta mozognak ebben a rendszerben. Mindig magányosak. …és nem amióta, hogy erre a helyre kerültek, hanem valószínűleg sokkal régebb óta. Ez egy hosszú, elmagányosodási folyamat, ami a munkaerőpiacról való kikerülés, a párkapcsolattól, a családtól való eltávolodás… teljesen kimerítő okok miatt. Azt gondolom, hogy sokkal több ember hajléktalan, mint amennyit hajléktalannak gondol az ember.”
„Az élete legnagyobb részét arra kell, hogy felhasználja, hogy a különböző szolgáltatásokhoz hozzájusson. Mi a lakásainkon belül egy helyütt megtaláljuk az ágyat, a konyhát, az ételt, a mosdót, a vécét és a mosógépet, például. Mindezek különböző intézményrendszerekhez tartoznak és intézményenként adnak számukra több órás sorbaállást. El lehet úgy tölteni egy napot, hogy az ember nem tud mást, csak ebédelni valahol, délután menni kimosni a cuccait és este kerül olyan intézménybe, ahol esetleg alszik egy harminckét fős hálóteremben. Túlságosan sokat nem kapott.”
Szociális ügyek a közfigyelem szélén címmel Virág Tamással 2011. februárjában beszélgettünk a Civil Rádióban.