„Nagyon nagy irodalma van a közösségnek. Tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. Ezt mindenki tudja, és hogy a tartalma is korszakonként változik. Nyilvánvaló, hogy a vérközösség volt először, ami nagyon fontos. A család, a vér közössége és aztán jöttek ugye a lokális identitások. A föld, amelyik összefog bennünket, amelyik eltart bennünket. Község, közösség. A község ugye érző módja a közösségnek, a közösségi eredetnek. … Ezek mind lokális tartalmak. És hát aztán ahogy Magyarországon a leggyakrabban használjuk, a minőségi csoport. Ami hát tulajdonképpen fából vaskarika, mert egy Merton nevű nagyon nagyon híres szociológus szerint minden csoport közösség, de nem minden közösség csoport. Tehát igazából a személyesség, az interperszonális kapcsolatok nagyon döntőek benne. De az, hogy kiscsoportnak kell lennie, és az, hogy annak minőséginek kell lennie, az tehát nagyon nagyon összetett. Nagyon nagyon szeretjük egymást. Ez talán túlzás, de nem véletlenül alakult ki Magyarországon. – Azt mondtad, nem minden közösség csoport. – Igen, nem minden közösség csoport. – Hogy kell ezt érteni? …. ha lehet, példával talán. – Például Széchenyi Istvánnal való kapcsolatomat tudnám ebben hasznosítani, úgy érzem. Nekem Széchenyi István tényleg a példaképem és elődöm…”
Vercseg Ilonával még 2013. július közepén napjaink közösségi létformáiról beszélgetünk a Civil Rádióban.