„Mindannyian látjuk, hogy milyen volt a rendszerváltozás előtti Magyarország és látjuk azt, hogy az azóta eltelt két évtized Magyarországon. És nyilvánvalóan nagyon sok változás történt. Az oktatás és az egészségügy az a két igazán kiemelt terület, szerintem, ahol folyamatos értékcsökkentés, értékrombolás zajlik. Ami azt jelenti, hogy mind a szabályozókban, mind a két nagy területre fordított forrásokban, mind pedig az ehhez szükséges emberi erőforrásokban, én úgy gondolom, hogy itt komoly mértékű minőségromlás zajlik. – Veszélyeset mondasz, mert azt mondod, hogy rosszabbak a tanárok, mint régen? – ez csak ennek egy része bizonyos szempontból. Én arra gondolok konkrétan: Nyilván az oktatásban szükség van arra, hogy — főleg azok, akik fejlődő fiatal embereket, fiatal lányokat nevelnek, okítanak, mondjuk a pedagógusok — ha nincsenek kellően felkészült, motivált, jó szakembergárda. Teljesen mindegy, hogy a bölcsödétől egészen az egyetemi katedrákig megyünk. De ha nincsenek megfelelő pedagógusok, akkor azt gondolom, főleg az átalakuló összetételű magyarországi fiatalságon belül, előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, hogy bizonyos feszültségek, amik várhatóan folyamatosan jönnek majd elő, arra nem lesznek jó megoldások.”
„Rossz séma az, hogyha azt mondom, az én fiatalkoromat, tehát amikor a nyolcvanas évek, a rendszerváltás idején általános iskolás, majd középiskolás voltam, összehasonlítani a mai időkkel. Nem lehet azt mondani, hogy bezzeg az én időmben milyen jó tanárok voltak, és mi milyenek voltunk. De a mostaniak pedig teljesen nem olyanok, mert ez sincs a suliban, meg az sincs a suliban. Tehát a szakmai gárda csapni való, a gyerekeket pedig meg kell nevelni. …- — Valami csak történt… Azt mondod, hogy megváltozott valami…? – Sommásan: Szerintem igazán nem változott semmi. Szerintem nem lettek jobbak a tanárok, nem lettek rosszabbak a tanárok, nem lettek rosszabbak a diákok és nem lettek jobbak a diákok.”
„Nem módszer, nem kommunikációs eszköz és nem megoldás, hogy beront a szülő és lerendezi a tanárt. Vice versa, amikor a tanár egész egyszerűen nem tud szót érteni, vagy nem találja meg azt a csatornát, ami nem vezet odáig, hogy bejöjjön a szülő.”
Még 2010. január közepén Ignácz Józseffel, a Rádió C akkori főszerkesztőjével és Forgách István romaügyi szakértővel a Civil Rádióban a cigány fiatalokról és a nemzedéki átörökítésről beszélgettünk.