„Könyvet írtál, az a címe, Nóra és ugye nem nagy meglepetés, hogy téged is Nórának hívnak. Nincs kedved bemutatni a könyvet? Az az igazság, hogy én is szívesen beszélnék a könyvről, mert azért volt szerencsém olvasni. De. De ritka lehetőség, hogy a szerző maga beszéljen a művéről. Végül is mit tudsz mondani, mi ez a könyv? Ez egy könyv. Azt tudom. Te adtad ki. Azt is tudom. – Így van, saját kiadás. Mondhatjuk, hogy memoár. azt is mondhatjuk, hogy életrajzi a dolog. – Hogy adnád el? Végül is azt gondolom, én, aki sosem olvastam még tőled írást, életed első remekművét írod. Az a kérdésem, hogy mit keressek a te könyvedben, miért olvassam én el a te könyvedet? – Az én könyvem tulajdonképpen az életről szól. Valóban az én életem során megélt történések mentén taglalom tulajdonképpen az életnek a nagy dolgait. Való igaz, hogy a könyv az én életemről szól. De ebben a könyvben nem én vagyok a fontos, és nem én vagyok a lényeg, hanem az olvasó a lényeg. Amikor valaki a könyvet olvassa, akkor valóban az én életem történeteit, sztorijait olvassa, de olvasás közben a saját életére tud ráismerni. Tulajdonképpen egy tükörképet kap. Tehát ez a könyv nem egy regény, nem egy kitalált történetek tömkelege, hanem csak olyan sztorik vannak benne, amik valóban megtörténtek velem. És ha velem megtörténtek, akkor bárkivel megtörténhetnek és meg is történnek. Tehát azt mondom, hogy mondjuk ötven-hatvan darab történet van ebben a könyvben. És eközül az ötven darab történet közül, biztos vagyok benne, hogy legalább nyolc vagy tíz olyan sztorit olvas az olvasó, aminek az olvasása közben rájön, atyaúr isten, ez velem is megtörtént, vagy megtörténhetett volna, de ki tudtam kerülni. – Nem úgy, mint te, nem úgy, mint a szerző.”
Kicsordult a pohár –Kovács Anett Nóra első kötetes szerzővel, 2012. február közepén a Civil Rádióban beszélgettünk.