„Tessék csak megnézni, hogy olyan helyeken, ahol ez egyébként sokkal jobban megfér, vagy egy társadalmi értékrendszerrel összefér, ott Zuckerbergek vannak ugye, aki huszonévesen… meg Bill Gatesek… egyébként itthon is, bár ugye ez sokkal korlátozottabb, tessék a Prezit vagy a Ustreamet venni, amiket ugyancsak fiatalok raktak össze valamifajta olyan szükségletből…, alkotóvágyból satöbbi satöbbi. Csakhogy most zárjam a kört, a facebookon terjed egy ilyen, hogy azok, akik azt gondolják, hogy lehetetlen, kérjük ne zárják le az utat azok elől, akik már csinálják.”
„Hogy voltak a generációk egymással? Én akkortájt is ifjúsággal foglalkoztam… és ott is generációs távolságok voltak. Mindig arról beszéltünk, hogy mekkora távolságok vannak a fiatalok és a felnőttek között. Ha a mai világot nézem, akkor ott igazából egymás hónalját szagoltuk, annyira közel voltunk a mostani helyzethez képest. – Nem tudom… Én kutatóként ezt a Mannheim-i vagy William Strauss-i generációs logikát elfogadom. Tehát amit ma x, y, z és egyéb generációnak hívnak, csak mi akkor az x generáció voltunk, vagy ahogy minket neveznek McDonald’s nemzedéknek is. Akkor mi még az offline világ voltunk. De tényleg tanúi voltunk (csakhogy még valaminek a tanúja lehessek), amikor az első McDonald’s megnyílt a Régiposta utcában, nyolcvannyolc-kilenc körül.”
Valahogy mindig volt… Múltba néző az ifjúsági ügyeinkről címmel Nagy Ádámmal és Trencsényi Lászlóval 2017. január közepén a Civil Rádióban beszélgettünk.