„Két markáns vonal van, ami a fiatalok esetében mindenképpen mondandó, vagy mondjuk azt, hogy három. Az egyik az, ami egyik nagyon erős, markáns, közös metszetünk, ez az ifjúságsegítőknek az ő tanítása az ELTÉ-n. – A hallgatóknak mondom, ifjúságsegítő képzés folyik Magyarországon. Ha jól tudom, tizenhét helyen, és az ilyen felsőfokú szakképzésnek számít, OKJ vizsgával. És egyik ilyen képzésben az ELTÉ-n tanítunk ketten. – Igen, köszönöm a kiegészítést. A másik az, hogy… ez egy régi vonal az én életemben, hogy a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatokkal foglalkoztam, foglalkozunk páran itt az országban. És ez az egyesület tavalyi évben alakult újjá, vagy talán lehet, hogy tavaly előtt… és az idei évben is számos tevékenysége volt. Ez az én ilyen civil szerelmem, hogyha lehet így mondani. A baráti társaságom kilencven százaléka ebből a csapatból származik. Mármint nem a mostani fiatalok köréből, mert hogy ők tizenkét, tizennégy, tizenhat éves fiatalok. És ami ebből a szempontból érdekes, hogy mi ennek a gyermek önkormányzati mozgalomnak voltunk az a nemzedéke, amelyik miután leköszönt az országos egyesület és országos mozgolódás és mindenfajta és féle vezetői helyzetekből, akkor miutánunk következett egy közel tíz éves vákuum. Azt gondolom, hogy valószínűleg rosszul adtuk át a stafétabotot. Átadjuk a stafétabotot, de azért egy picit tartjuk még. És srácok nem vették át. Óriási nagy tapasztalat volt egyébként számomra. Két-három ével ezelőtt kezdődött egy újra szerveződési folyamat. És idén már teljesen önállóan, megünnepelve a tizenötödik éves fennállását az egyesület. És azt érzem, azt érezzük, mint ilyen öreg harmincasok az egyesület környékén, hogy hát felnőtt egy újabb generáció és viszi azt tovább, amit mi sok évvel ezelőtt abbahagytunk.”
„A harmadik pedig az, hogy ugye dolgozunk mi körülbelül negyven-ötven önkormányzattal, rendszeresen. Jóval többel vagyunk kapcsolatban, de mondjuk velük rendszeresen az országnak a déli, délkeleti szegmensében Településfejlesztési programokat futtatunk. Egyébként mindemellett Zalában és egyéb, meg más részén is az országnak. Na és hogy ott mindig szembe találkozunk a fiatalok körével, illetve szembe találkoztatjuk a mi partnereinket a fiatalokkal. Tehát akkor, mikor a településre, vagy akkor, amikor intézményről beszélünk, egy település fejlesztéséről, vagy intézmény fejlesztéséről (Intézmény alatt értve művelődési ház vagy bármiféle egyéb közszolgáltatás), akkor ez az egyik nagyon erős szegmens vagy szempont, amire felhívjuk a figyelmet, hogy kérdezzék meg a fiatalokat, hogy ők mit gondolnak a településük jövőjéről, és kérdezzék meg a fiatalokat, hogy mit gondolnak az intézményük jövőjéről.”
Kérdezzék meg a fiatalokat. Beke Mártonnal 2011. december végén a Civil Rádióban, a Kapocs Ifjúságsegítő Magazinban visszatekintettünk az eltelt évre.