„Többen vannak, mint ahogy gondoljuk. És hogy nagyon kevés az igazán hatékony program, segítség, szolgáltatás, ami igénybe tudnak venni. – Azt mondtad, hogy többen vannak. Mihez képest? Egyáltalán mit lehet tudni, hogy mennyi ember bántalmazott ma Magyarországon? … – A szerencsénk az, hogy amit egyébként nemzetközi statisztikákból is tudtuk, mert erre Magyarországon célirányosan 98 óta nem volt kutatás, most viszont 2012-ben készült egy egész unióra érvényes reprezentatív felmérés. És az megerősítette azt, amit tudtunk, hogy csak fizikai erőszakban minden ötödik nő érintett az élete során. – Az pokoli sok. – Az húsz százaléka a nőknek. – Ez csak a fizikai és akkor ezen túl van a lelki erőszak, van a szexuális kizsákmányolás, a gazdasági erőszak. Ezek általában össze is függenek. Egymásra is épülnek. De nagyon nagy számokról beszélünk. Nagyon nagy a látenciája, amiről nem tudunk, ami nem kerül soha a rendőrség látókörébe, soha nem lesz belőle büntetőügy. – Ez hazai szám vagy európai uniós? – Ez a tizenkilenc-húsz százalék az magyar adat. Minimális, egy-két százalékos eltérések vannak az uniós országokban. Az érintettség szempontjából, ami egy óriási különbség például az ölések száma, ami egy szintén tízmilliós országban, mint például Svédország, tizenöt-tizenhat nőt veszítenek el évente párkapcsolati erőszakban, a magyar szám inkább a hatvanhoz közelít. – Évente? – Évente. – Pokoli nagy szám. – Az ellátó rendszerben rejlik a különbség, illetve a hatóság reakciójában, gyorsaságában és szakszerűségében. Svédországban nem jutnak el az elkövetők az ölésig. Sokkal hamarabb megállítja őket a rendszer. – Tehát nálunk egyrészt a reakció is lassabb, meg az ellátás is hiányosabb… – Abszolút. Hiányosabb, szakszerűtlenebb, lassabb.”
Mit nem veszünk észre? A nők elleni erőszakról és a bántalmazó kapcsolatokról Hoffmann Krisztával még 2015. december elején a Civil Rádióban beszélgettünk.
